Iskolánk története

Nagykanizsa múltját bemutató városismertető munkák megemlítik azt az épületet, amely jelenleg a Bolyai János Református Általános Iskolának ad helyet.

Bemutatják, mert az Erzsébet térnek kiemelkedően impozáns, építészeti szempontból reprezentatív, a város újkori történetében mindvégig jeles szerepet játszó épület.

Építésének pontos idejét a kutatók nem tudták megállapítani, valószínűleg a levéltári, köztük a Batthyány-levéltári források hiányosak – mint ahogyan hiányosak a 19. és 20. századi források is. Az bizonyos, hogy a 18. század közepe táján épült, akkor, amikor a város már a Batthyány-uradalom része lett, s akkor, amikor – bár a földesúr sohasem lakott a városban – Kanizsa -18. századi mércével mérve – fejlődésnek indult. Valószínűsíthető, hogy a város fejlődése, forgalmas vásárai, élénkülő kereskedelme indokolta a szokatlanul nagy méretű uradalmi vendégfogadó, a Kvártélyház építését, amelyhez az 1702-ben felrobbantott kanizsai vár köveit is felhasználták.

Később, a helytörténeti irodalom nem szól arról, hogy mikortól kapta a Zöldfa Vendéglő és Szálloda nevet.

A 19. század közepétől vannak adataink a Zöldfa Vendéglőről. 1844-től itt lakott Csány László, a Deák melletti Zala megyei ellenzéki mozgalom vezére, a szabadságharc dunántúli seregének főkormánybiztosa, aki 1848 nyarán innen szervezte a Dráva-vonal védelmét. A hálás utókor 1998-ban, a forradalom és szabadságharc 150. évfordulóján helyezte el az épület Erzsébet téri homlokzatára a Béres János szobrászművész által készített emléktáblát. A felül íves, krémszínű márvány alapon Csány László bronzból készült mellképe látható. Az emléktáblát a „Liberális Nagykanizsáért” Alapítvány kezdeményezésére állították, s 1998. március 13-án avatták fel.

Forrásaink egyöntetűen állítják, hogy az 1850-es évektől 1880-ig a Zöldfa Vendéglő sok mulatságnak volt a színhelye. A Zala Megyei Levéltár jelentős számú, a nagykanizsai Markbreiter Nyomdában készült német vagy magyar és német nyelvű, színházi előadásra, koncertre és báli mulatságra hívó plakátot őriz. E plakátok megtekintése után megállapítható, hogy csak 1854. augusztusában, 1 hónap alatt 15 este volt színházi előadás vagy koncert, tehát valóban pezsgő, eleven élet volt az épületben. Az előadások helyszíne az emeleti nagyterem és az udvar volt.

Amikor a kiegyezést követő államszerkezeti reform keretében a törvényhozó és végrehajtó hatalom, valamint az igazságszolgáltatás elkülönítését kimondó törvények megszülettek, és az 1871. évi XXXI. és XXXII. tc. az alsó fokú bíróságokról, s azok életbeléptetéséről gondoskodott, s Nagykanizsán a bíróságok elhelyezését meg kellett oldani, más lehetőség nem lévén, az akkori sóház emeletére szorították be, majd 1880-ban átköltöztették a Zöldfa Vendéglő „…megfelelően átalakított épületébe…”.

Az épületet a Batthyány-Strattmann hercegi uradalomtól bérelték, a földszinten a járásbíróság, az emeleten a törvényszék és az ügyészség működött. Forrásaink szerint a „.helyiségek a kívánalmaknak nem felelnek meg.”, t.i. a „.kezelő személyzet helyiségei, melyek ablakai az udvarra nyílnak, sötétek, és dacára annak, hogy már sok régi iratcsomót a törvényszék nagy irattárába elhelyeztem.”, írja Kürthy István járásbíró a felügyeleti vizsgálat alkalmával. Az ez időben a rajta lévő felirat szerint Igazságügyi Palotának nevezett épület képét az 1910-es évekből való képeslevelezőlap őrzi.

Éppen a fentieknél fogva nagyszabású elképzelések születtek egy új „Igazságügyi Palota” építéséről, de az első világháború miatt ezek füstbe mentek; ezért 1915-ben újra 15 évre szóló szerződést kötöttek a bérbeadóval. Amikor aztán – ugyancsak az Erzsébet téren – felépült az új, kétemeletes „Igazságügyi Palota”, 1937. augusztusában költözött el épületünkből a két bíróság és az ügyészség.

Nem tudjuk, hogy 1937-1943 között mi volt az épület sorsa, de 1943-1945 között internálótábor volt. E szomorú időszakra emlékeztetett az aulában 1959. március 21-én a MSZMP Városi Bizottsága és a Városi Tanács által elhelyezett 60×80 cm nagyságú vörös márvány emléktábla (amely ma ismeretlen helyen van).

Kérdés, hogy a háború befejeződése után milyen célt szolgált az épület. 1950. január elejétől – amikor rendőrakadémia volt benne – tűzoltótanosztály kezdte meg működését. A kiképzés 1952. április 4-ig tartott.

A helytörténészek jövőbeli kutatási feladata, hogy az 1952-ben közel 200 éves épület történetének, mindenkori rendeltetésének fehér foltjait feltárják.

A barokk épületet azonban be kell mutatnunk, mert többszöri átépítése ellenére is őrzi egykori nemes vonalait.

L alakú, kétszintes, ma két utcára néző épület. Kocsibehajtós főbejáratát az öttengelyesre lemetszett sarokrészen képezték ki, s e rész tulajdonképpen a mindkét utcai homlokzattal 45 fokos szöget bezáró középrizalitként is értelmezhető, amit a kvádermintás földszintivel szemben sima emeleti falán / ahol a félköríves alsóktól eltérően az ablakok is egyenes zárásúak / klasszicizáló falpillérek hangsúlyoznak. Itt helyezkedett el az említett emeleti nagyterem, ahová a boltozott, oszlopos földszinti / kocsibejárásra alkalmas / kapualjból díszes rácsú lépcsők vezetnek.

Természetszerűen az átépítések következtében csupán a külső, a kapualj és a lépcsőrács maradt, valamint az öles, 18. századi falak. Azonban ezek is sejtetik, hogy az épület a város nagy múltú, sok eseményt – szépet és rútat, kellemest és kellemetlent, vidámat és drámait – megélt épülete volt, amely épület 1952-től iskola lett, s mint ilyen, Nagykanizsa város egyik legrégebbi épületében működő iskolája. Ezért került sor arra 2001. szeptember 22-én, hogy a „Kulturális Örökség Napja” alkalmából az iskola megnyitotta kapuját a nagyközönség előtt. Ezen a szombaton ugyanis Magyarország, sőt Európa több országának nagy múltú iskoláit látogathatta meg bárki, akit akár az épületek építészeti, tárgyi, akár pedagógiai értékei érdekeltek. A Bolyai János Református Általános Iskola készülve a nyilvánosságra, várva látogatóit, mindent megtett, hogy a világ elé tárja értékeit.

2011. augusztus 1-jétől 2024. augusztus 31-ig fenntartói határozat alapján a Zrínyi Miklós és Bolyai János Általános Iskola tagintézményeként működött iskolánk. 2024 szeptember 1-jétől Bolyai János Református Általános Iskolaként működik az intézményünk.